A nép hangja a Fidesz vezetéséig is felhallatszott, így a miniszterelnök leküldte Navracsics Tibort (ELTE ÁJK), rakjon rendet az oktatás ugarán. A meddő sárdobálás konstruktív vitává alakult, Hoffmann Rózsa és helyettese pedig kispadra lett ültetve az égetően fontos felsőoktatási törvény kapcsán, melyet vélhetően a választást megnyert párt oktatási-holdudvara vesz át. Személycserét a kabinet EU elnökség alatt amúgy sem hajt végre. A megújult közegben célt érni látszik az ELTE hallgatók 12 pontja, ahogy a HÖOK állásfoglalása is (pl. vizsgakérdések autonóm szabályázása is pozitív fogadtatásra talált). Sértődött professzorok helyett mostantól a regnáló rektorok véleményével kell ütköztetni álláspontjainkat, mely – legyünk bizakodók – jóval szerencsésebb helyzet. A munka viszont messze nem ért véget: egy bigott koncepció landolt a kukákban, szeptemberre ellenben egy új hatályos FTV-t akarja megörvendeztetni a kormányzat a gólyákat (ez amúgy rendben is, valljuk be a 2006-ban elfogadott jogszabály erősen Tajgetosz-pozitív), melyet nulláról indulva extra gyorsan meg kell alkotni. Rohamléptekben és koncentráltan kell véleményt adni, vagy épp nyomást gyakorolni, innentől ugyanis minden hét tartalmilag döntő szereppel bír.
Lehet még tüntetés március 16-án: egy baljós helyzet dőlt most meg, viszont semmilyen hallgatói garancia nincs a most (újra) induló törvényalkotási munkában.
Hogy jutottunk ide? Optimistább nézőpontok szerint 54 ezer gombnyomás, és megannyi írástudó rosszalló véleménye (pl. a hallgatói preferenciák nyilatkozatában megfogalmazottak alapján) elegendő volt az újratervezéshez. Borúsabb szemlélők augusztus óta ismételgetik, hogy a KDNP-s gumicsont után üdvrivalgás közepette viszünk vállunkon majd egy olyan Lex Pokornit, mely mondjuk 2010 nyarán messze nem talált volna pozitív fogadtatásra.
